Engem valamiért gyerekkorom óta vonz a száguldás, az a bizonyos sebességmámor. Emlékszem, ahogy kölyökként képes voltam 20 percig hegynek felfele tolni a bringát... Csak, hogy fél perc alatt a lehető legyorsabban hasítsak végig a lefele vezető oldalon.
Igazából, ez az évek múlásával sem változott ... Csak a játékszereim komolyodtak meg, velem ellentétben.
A gokart mindig is érzékeny téma volt a számomra, hiszen sokáig az életem mindennapi része volt. És... bizony az utóbbi időben már nem bírtam nélküle... Azt mondják, hogy szúrós benzingőz és hangzavar nélkül nincs autóverseny. Ezzel részben egyet értek, bár nem szomorkodtam nagyon amikor az előttem haladó kipufogó füstje helyett: tiszta levegőt tudtam lélegezni. És az elektomotor vonyításával is hamarabb megbékéltem, mint gondoltam. Hatalmas nyomaték, jó kezelhetőség, és tele van minden ketyerével... Olyannyira kellemeset csalódtam, hogy hirtelen el is gondolkoztam, hogy talán előrébb hozták idén a karácsonyt...
Amennyiben a videó meghozta a kedvetek a csapatáshoz: www.gokartbudapest.hu
Köszönet a támogatásért: www.villanyautosok.hu
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.